Van egy ősrégi vita arról, hogy mi a legjobb kiindulópont egy játék létrehozásakor. Vannak tervezők akik a témával kezdik, mások az alapmechanizmussal, újabban pedig egyes tervezők egy konkrét élményt tartanak szem előtt. Nincs rossz válasz és mindhárom módszer vezetett már olyan játékokhoz, amelyeket "minden idők legjobbjainak" tartanak. Hexák, fokozatonként erősödő munkások, nyersanyag és erőforrásgazdálkodás, ezekről a hozzávalókról jutott eszébe Connie Vogelmann-nak a Stonemaier Games-nél, hogy intelligens méhekről szóló játékot szeretne tervezni. Már messziről látszik, hogy a kész mechanizmusok köré álmodott témát a szerző, de ez nem baj. Az Apiary élvezetes játék lett.
Az emberiség réges-rég eltűnt a földről. Hogy kihaltunk-e, vagy csak tovább-álltunk, nem tudni. De a bolygó itt maradt domináns, intelligens faj nélkül. Néhányan a patkányokra tippeltek, de végül a méhek kerültek ki az evolúciós versenyből győztesen. Számtalan nemzedék alatt a méhfajok egyedei fejlődtek, hogy betöltsék az emberiség által hátrahagyott űrt. Méretük és intelligenciájuk növekedésével magasan fejlett társadalommá váltak. Melliferának nevezik magukat. Az emberiség nyomán kezdték el a technológiai fejlődést, de a romok felülépítése olyan magas szintre ért, hogy hamarosan elődeiknél is jobb technológiai szintet értek el. Itt az idő, hogy az ízeltlábúak meghódítsák a galaxist és az egész ismert univerzumot!
Az Apiary a Stonemaier Games gondozásában jelent meg, nagyjából a 2023-as essen Spiel-re időzítve. A kiadó arról híres, hogy kiváló minőséget gyárt, de ezt az árakban is érzékelteti. Vezetőjük a kemény üzletember hírében álló Jamey Stegmaier. Az ő műhelyéből kerültek már ki BGG TOP100-as címek, például a Fesztáv és a Viticulture. Ezúttal egy feltörekvő tervezőnek szavazott bizalmat. Connie Vogelmann nevét jegyezzük meg, biztosan hallunk még róla. Főként mert a Wingspan játékmechanizmusát használó sárkányos fantasyjáték is az ő munkája nyomán fog megjelenni. A játék grafikusa: Kwanchai Moriya. Az ő neve a Food Chain Magnate és a Cryptid dobozairól lehet ismerős. Ne a Food Chain minimalista megoldásaira számítsunk! Itt bátran elengedte a fantáziáját és látványos grafikák születtek. A magyar kiadást a Delta Vision már be is jelentette, mint az várható volt. Általában ők lokalizálják a Stonemaier játékokat. Kevés szöveg van a kártyákon és lapkákon, de nem teljesen nyelvfüggetlen, ezért jót fog tenni neki az anyanyelvi verzió.
Az Apiary leginkább karakterisztikus mechanizmusa a munkáselhelyezés és ez egy pontokért játszott euró játék. Ennek fényében néztük meg, hogy menyire jó benne a játékosinterakció!? Meglehetősen jó. Számít, hogy melyik helyszínt választjuk, ezzel adunk lehetőséget a többi játékosnak, és olykor saját magunknak, hogy a munkásokat fejlesszék/fejlesszük. A játékosok közti kapcsolat szükségképp pozitív, az aktív játékosnak a saját jól megfontolt lépésén felül azzal kell törődnie, hogy ne adjon túl nagy segítséget a versenytársának, vagy olyannak segítsen, aki egyébként le van maradva. A tematikán, ahogy leírtuk érezhető, hogy utólag fejlesztették a mechanizmusokhoz, ennek ellenére lehetőséget ad a beleélésre. A kaptár-szerűen bővülő űrbázis ötletesen segítette az átélést. A szerencse szerepe nem nagy, de azért vannak húzópakliból előkerülő lapkák és kártyák, amelyek újratervezésre kényszeríthetik a játékost. Az újrajátszhatóságra sem lehet panaszunk, ameddig van kedvünk a témához, addig a mechanizmusok is fognak új lehetőségeket adni. A szabályrendszer pedig meglehetősen intuitív, ha fél év múlva kerül elő, akkor sem lesz problémás feleleveníteni. Mivel ez egy családi felsőkategóriás darab, nincs szükség tanulójátékra, már az első parti során lehet a döntésekkel foglalkozni és a győzelemért játszani. A doboz 1-5 játékost említ, de valószínűleg 4 fővel tud legjobban kibontakozni a gameflow. Egymásnak adjuk vissza a munkásokat, nagyobb játékosszámnál ennek az intenzitása is jobb. A hossza is jól van behangolva az összetettséghez, kb. játékosonként fél óra.
A BGG-n eddig 2400-an értékelték összességében 8 ponton áll az átlag. Nekünk is tetszett a játék, de hogy ennyire előkelő átlaggal büszkélkedhessen, azt egy kicsit túlzásnak érezzük. Sokszor említettük már, hogy a BGG értékelés, maga is egy marketingeszköz, ezért a kiadók igyekeznek kihasználni, az ebben rejlő lehetőséget. Valószínűleg az Apiary nem fog klasszikussá válni, mint a Scythe vagy a Fesztáv, ezért a magas pontszámot is fenntartással kezeljük. Ettől függetlenül, a zsánerében egy szórakoztató darab. Az összetettséget eddig 2,9-re súlyozták be a BGG felhasználói. Ez kb. helytálló. Üdítő kivétel a mai szuperkombózós játékok közül. Itt nem kell végtelen láncreakciókat tervezni, ezért egy-egy kör is gyors és a játék logikája sem terheli le túlságosan a résztvevőket. Az ára 25-30.000,- forint között alakul. Drága, ezért elsősorban azoknak ajánljuk a megvásárlását, akiknél még nincs túl sok munkáselhelyezős cím a polcon.
Mindig megírjuk, hogy mennyire ösztönzi a játék a győzelmet!? Az Apiary esetében ez nem túl erős. Érdekes a világa és sok különféle fejlődési utat kínál. Ha az ember csak „körülnéz” a játékban és nem sikerül a legtöbb győzelmi pontot begyűjteni, akkor sem marad hiányérzete.
Nézzük a főbb mechanizmusait: Változó játékosképességek: már szinte követelmény egy-egy újonnan megjelenő játék esetében, hogy valamilyen enyhe aszimmetriával induljunk el. Ebben az esetben a kezdőkaptárunk alakja és a kezdőerőforrásaink fogják a változatosságot biztosítani. Munkáselhelyezés: ez a játék leinkább hangsúlyos modulja. A munkásaink tapasztalatot szerezhetnek és 1-4-ig módosulhat az erejük/rátermettségük. Egy-egy helyszín pedig minimumszintet határoz meg, hogy milyen erős munkás képes ott tevékenykedni. Néhány pedig ad valamilyen bónuszt is, ha 4-es erejű méh jelenik meg ott. A munkáshelyszínek nem válnak foglalttá azzal, hogy valaki odalép. Ehelyett van egy ötletes kilökő mechanizmus. Ha egy foglalt mezőre lépünk, az ott lévő munkás visszakerül a gazdájához. Ilyenkor választhat, hogy eggyel fejleszti az erejét vagy a leszálló övezetbe tesszük, de begyűjtünk vele valamilyen termést. Erőforrásgazdálkodás: öt féle erőforrást használ a víz, virágpor és a növényi rost működnek alap nyersanyagokként, a méhviasz és a méz pedig a fejlesztettek. A gazdálkodás nem tűnik túl szűkösnek, annak ellenére, hogy a termelés korlátozottságán felül bevezet még egy szűk keresztmetszetet: csak annyi nyersanyagunk lehet, amennyit el tudunk a kaptárunkban raktározni. Lapkalehelyezés: az asztalon megépül előttünk egy űrbázis, és mivel méhek vagyunk, ennek kaptárszerű felépítése lesz, vagyis hatszöglapkákból áll. Ez egyfajta tablóépítésként funkcionál: célok, termelőhelyek, raktárak és állandó képességeket létrehozó lapkák és céllapkák is épülhetnek a rendszerünkbe. Ezen kívül az is fontos lesz, hogy mennyit tudunk lefedni abból a keretből, amit előzetesen kijelöltünk a bázisunknak. (Vannak lefedési bónuszok is.)
BGG értékelésünk 9 pont azzal a megjegyzéssel, hogy ez lehet egy 10 pontos kedvenc játék egy olyan játékosnak, aki még csak most veti bele magát a modern társasjátékozás világába. Az egyszerűbb daraboktól az összetettek felé vezető úton nagyon jó mérföldkő lehet. Ellenben, annak, aki már jónéhány darabot kipróbált és egy kicsit magasabbra tornázta az ingerküszöbét, nem feltétlenül lesz kitörölhetetlen élmény. Valószínűleg követni fogja a jólismert Stonemeier üzleti modellt és érkezni fognak hozzá kiegészítők, amik az összetettséget is feltornázzák majd.
Hívjuk a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Próbáltátok? Mást gondoltok? Írjátok meg nekünk! Köszönjük, ha véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek! Jövő héten folytatjuk! Még mindig vannak bemutatásra váró újdonságaink!
