Horseless Carriage

Különösen szeretem azokat a játékokat, amik az üzleti életről vagy gazdaságról szólnak valamilyen eredeti formában. Ezen felül a Splotter Spellen kiadó számomra már bizonyított a Food Chain Magnate-tel, így nagyon vártam, hogy kipróbálhassam a Horseless Carriaget.

A játék az autózás hajnalán játszódik, amikor megjelentek az első autógyárak és az első autók. Még nem volt egy általános recept, hogy hogy is kéne kinéznie egy ilyen szerkezetnek. Minden autógyártó a lovaskocsikból tudott kiindulni, ezért az autók valamilyen formában ezekből fejlődtek ki. Volt, amelyiknek a kormánya egy kar volt, volt, amelyiken a fékek közvetlenül a kereket fékezték, mint a régi lovaskocsikon, fedetlenek voltak, gyakran nem volt rajtuk világítás sem és folyamatosan meghibásodtak.

Ebben a korszakban alakít minden játékos egy-egy autógyárat, amelyik próbálja az autóit a lehető legjobban felkészíteni a piac igényeire, amit így kicsit befolyásol is, ugyanis az újdonsült vagy leendő autótulajdonosok elvárásai egyre feljebb kerülnek. Ezen felül fejleszti a gyárát és autót ad el.

A játék, ahogy azt megszokhattuk a Splottertől, sajátos ízléssel megáldva nevezhető csak szép játéknak. Akinek nem tetszett a Food Chain, mégkevésbé fog tetszeni a Horseless Carriage, aki viszont szereti a korabeli dizájnt, valószínűleg szeretni fogja. A kiadótól elvárt összetettséget is hozza a játék, BGG szerint 4.14-es pontozásával. Splotterék nem egyszer bizonyították, hogy kellően sajátos játékot tudnak letenni az asztalra, ami beszippantja a játékosokat, akik nyitottak arra a világra. Sok játékukban találkoztunk olyan mechanikával, amit aránylag kevés játék vonultat fel, így az elvárások is magas polcra kerültek.

De nézzük, hogy épül fel a játék:
Asztalkép:

A játék egy két részletből összeállított, aránylag nagy játéktáblával operál, amin egyrészt a piac lefedettségét követjük, másrészt a pontozást, hátralévő játékidőt, értékesítés és kutatás-fejlesztés sávon elfoglalt helyünket és az ezért a helyért folytatott licitkor költhető pontjainkat tarthatjuk számon. Ezen felül öt autótulajdonság sávot kell kezeljünk, ahol láthatjuk, hogy melyik játékos milyen alkatrészeket építhet az autójába és milyen elvárásai vannak a fogyasztóknak velünk szemben, valamint rengeteg alkatrészt is el kell helyezzünk, amikből majd a gyárunkat felépítjük.

És végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg a gyárunkról, amit mindenki egyedileg alakít a saját ízlése vagy inkább taktikája szerint.

És hogy is néz ki a játékmenet?

A Horseless Carriageben meghatározatlan számú forduló követi egymást, amiben a következő akciók követik egymást sorban:

Kutatás. Attól függően, hogy hány kutatás-fejlesztési iroda van a gyárunkban, meghatározott számú jelölőt mozgathatunk egy lépést felfelé. Ez jelenthet számunkra újabb beépíthető alkatrészeket az autónkba, amivel magasabb szintű piaci követelményeknek felelhetünk meg, vagy nagyobb számú legyártható autót, amit majd értékesíthetünk, ugyanakkor a piacot is befolyásoljuk vele, ugyanis amelyik tulajdonság elég magasra kerül, az később alapelvárássá válik a fogyasztók szemében.

Meghatározzuk a játékbeli sorrendünket. Ehhez egy speciális licitmechanizmust használ a játék, ami pontok költésén alapszik. A pontokat a gyárunkban elhelyezett műszakvezetői (tervezői) irodák száma alapján kapjuk minden körben, és attól függő sorrendben költjük el őket, hogy hol állunk ezen a pontozósávon. Választhatunk, hogy a mérnöki feladatokra koncentrálunk inkább az adott fordulóban vagy inkább az értékesítésre, és ettől függően leszünk elől a mérnöki feladatokat igénylő lépéseknél és hátul az értékesítésnél vagy fordítva, ugyanis az értékesítést fordított körsorrendben hajtjuk végre.

Munkaállomások elhelyezése a gyárunkon belül. Attól függően, hogy milyen alkatrészeket fejlesztettünk ki, elhelyezhetünk ezekkel kapcsolatos munkaállomásokat a gyárunkon belül. Amennyiben ilyeneket helyezünk el és ezek kapcsolódnak egy autó összeszerelő állomáshoz, az autó, amit piacra dobunk, bizonyos követelményeknek jobban megfelel majd, mint például a megbízhatóság, dizájn, sebesség vagy az utasbiztonság. Egy-egy összeszerelő állomással egy-egy meghatározott piacra termelünk, de erről majd később… A fázis végén pedig bővítjük a gyárunkat egy újabb csarnokkal.

Brossúra nyomtatás az egyes piacokra. Az alapján, ahogy a gyárunkat elrendeztük tudunk bizonyos piacokra bizonyos felszereltségű autókat gyártani. Ebben a fázisban határozzuk meg, hogy a korábbi lépéseink alapján milyen piacra milyen felszereltségű autót tudunk gyártani.

Eladás. Az alapján, hogy milyen piacokon mennyire erősen vagyunk jelen, milyen tudásúak az autóink és a piacon mennyire magas a kereslet a két legnépszerűbb autótulajdonságra eladunk. Ehhez a piacot ábrázoló négyzetrácsos táblarészre helyezzük el a kereteket, amiken belül értékesítünk, ami azt jelenti, hogy például az adott városba olyan autókat adunk el, amik 3 egységet foglalnak el a közlekedésbiztonsági és kettőt a sebességi skálán. Minél több autót adunk el és az minél magasabb szinten felel meg a követelményeknek, annál több pénzt vágunk zsebre, de ehhez oda kell figyelnünk a piac igényeire is!

Ellenőrizzük, hogy véget ért-e a játék.

Megnézzük, hogy változtak-e a vásárlók igényei. Amennyiben az egyik talonba tett sávon nőttek a vevői igények, a következő körben az a sáv lesz az, amelyiket figyelembe kell vegyünk a két jelenlegi aktív sáv egyik helyett, azaz kicseréljük a kettőt.

Igényt gerjesztünk a piacon, kártyákat játszunk ki, amik meghatározzák, hogy a piacon hogyan generálódik a kereslet az autók után, és a többi játékkal együttesen megtöltjük a piacot új autók iránti igénnyel, amit a következő körben kielégíthetünk.

Mindeközben különböző hatások miatt szép lassan egyre közelebb csorgunk a játék végéhez.

És hogy mennyire adja át a játék kiválóan ezt az életérzést? Kezdjük talán a kályhánál. Nagyon úgy gondolom, hogy a kiadó nagyon eredeti módon fogja meg az üzleti élet romantikus időszakait, jelen esetben az autózás hajnalát. Játék közben abszolút átjön, hogy gyárat építünk és a piac bizonyos szegmensein igyekszünk boldogulni, miközben technológiát fejlesztünk vagy szimplán lemásoljuk az üzlettársakat. Nem kétlem, hogy ezt a játékos sokan szeretni fogják. Ellenben úgy gondolom, hogy van pár nagy hibája is mindezek mellett. Néha a játék során úgy éreztem, hogy kezelhetetlenül sok a játékelem. A rengeteg autóalkatrész lapka előpakolása eléggé kiábrándító kezdése volt a játéknak a rengeteg tokennel és egyéb játékalkatrésszel együtt. Akik szeretik a sok játékelemet, azok valószínűleg nem osztják a nézeteimet, de szerintem még egy jó rendezővel is nehézkes a játék kezelése. A második negatívum, amit tapasztaltam a játék során az az, hogy bizonyos dolgokat nagyon kényelmetlenül oldottak meg a készítők. A saját gyárunkban például úgy kellett elhelyezzük az egyes részlegeket, hogy azokkal nem kellett teljesen lefednünk a rendelkezésünkre álló helyet, illetve a gyárunk is épült és a rá kerülő lapkák is bővültek folyamatosan, ennek eredményeképp minden képes volt szétcsúszni mindenhez képest, ami ugyan idegesítő nem volt, de egy kicsit kényelmetlen igen. Amit viszont egy nagy kényelmetlenségnek tudtam be a játék során, azok a műanyag keretek, amikkel lefedtük a piacot. Önmagukban nem lettek volna rossz megoldás, de amikor vissza kellett venni őket, mindent hoztak magukkal, ami azt jelentette, hogy vagy nagyon finom kézzel kellett levadászni a tábláról őket, vagy valahogy mindig újra kellett rendezni a piacon lévő tokeneket.

Összességében nem tartom egy jól sikerült játéknak a Horseless Carriaget, akármennyire is elfogult voltam a Splotter Spellennel kapcsolatban, maga a téma megfogna, de a gyárépítés annyira nem vett le a lábamról és annak ellenére, hogy voltak jópofa megoldások, más területen voltak nagyon kényelmetlenek is. Azt meg kell hagyjam, hogy eredeti módon dolgoz fel egy eredeti témát, de több sebből is vérzik a játék. Ez szerencsére nem a mechanikát érinti, így azoknak, akik képesek megbarátkozni a fenti hibákkal, és szeretik vagy legalábbis eltűrik a kiadó sajátos megjelenésű játékait, azoknak érdemes lehet kipróbálni a játékot.