A naptár átfordult ugyan 2024-re, de még mindig maradtak olyan játéktesztjeink a (most már) tavalyi újdonságokról, amelyek nem jelentek meg eddig. Essen után ismerkedtünk meg a Tokaido és a Reavers of Midgard szerelemgyerekével. Komoly szerepe volt abban, hogy idén a meglepetést mellőzve a vikingeket válasszuk az év témájául.
A vikingek a 8. századtól kezdve nagy számban hagyták el szülőföldjüket, és szálltak tengerre. A vikingeknek lehetőségük nyílt arra, hogy kiterjesszék befolyásukat az északi kereskedelmi utakra, és azokból nagy jövedelmet biztosíthassanak a maguk számára. Ez hozta magával a másik nagy lehetőséget, amit maradéktalanul ki is használtak: a kalózkodást. A kereskedelemből és a kalózkodásból származó vagyon és befolyás vonzereje a rablóhadjáratok fontos tényezői közé tartozott. De emellett nem szabad elfeledkezni még egy okról: a viking jellemről, amely bátor, halálmegvető, dicsőség- és kalandkereső. Ezek a vonások hatalmas, rettegett harcosokká és veszélyes ellenfelekké tették őket.
A vikingek első megmozdulásai egyéni kalózportyák, felfedező utak voltak, amelyeket általában kisebb rangú törzsfőnökök, nemzetségfők vezettek, s amelyek eredménye a gazdag zsákmány volt. Ezek a kisebb kalandozások az egész korszakra jellemzőek voltak. A magasabb rangú vikingek elsődleges célja a politikai terjeszkedés volt, olyan területek meghódítása, amelyek mind politikailag, mind kereskedelmileg értékesek lehettek. A legnagyobb hadjáratok azonban gyarmatosító szándékkal indultak, főleg dán és norvég részről. A vikingek hatalmukba kerítették Észak-Franciaországot, Angliát és Írország nagy részét, és hosszabb ideig meg is tartották. Ezeket a hadjáratokat legtöbbször nem az uralkodók, hanem magas rangú hadvezérek irányították. A svéd vikingek azonban az új kereskedelmi lehetőségek felkutatásában jeleskedtek, s tevékenységük nem nyugatra, hanem délre, délkeletre irányult.
„Jarlként az északi tengereket járod, hogy halhatatlan dicsőséget szerezz. Erősítsd legénységed képességeit a hajód fejlesztésével és erősebb harcosok felbérlésével. A dicsőséghez vezető utat te magad választod meg. Kiépíthetsz új kereskedelmi útvonalakat, hogy ritka, értékes árukkal kereskedhess, de rablóhadjáratot is indíthatsz távoli, védtelen települések ellen. Soha ne feledkezz meg a sör- és kenyérkészletek feltöltéséről, hogy legyen elég ellátmányod. Ez kulcsfontosságú lehet a klánok közti versenyben.”
Ehhez hasonló gondolatokkal hív játékra a Karvi angol nyelvű leírása. Tematikusan nem tartogat sok újdonságot a Reavers of Midgard-hoz és a Raiders of the North Sea-hez képest. Egy hajónyi viking élén kell Valhallát érő sikereket elérni.
A Karvi a Hans im Glück kiadónál jelent meg. Németország egyik legpatinásabb kiadóvállalata, már több évitizede jól ismert, olyan címeket adtak ki, mint az El Grande, a Tigris és Eufrátesz vagy a Marco Polo. A szerző azonban új név a szakmában. Torgeir Tjongról semmit nem árul el a BGG adatlapja. Ha azonban a Hans im Glück bizalmat szavazott neki, mi is tehetünk egy próbát a játékával. A grafikai tervezést Ingram Schell végezte. Őt ismerhetik, akik játszottak korábban a Paleo című kooperatív ősemberes darabbal.
A játékosinterakció nem túl erős. Két irányban foglalkozott ezzel a fejlesztő, egyrészt van egy verseny a felvehető céllapkákért, másrészt, ha egy foglalt helyszínt meg szeretnénk látogatni, elég katonai erőt kell tanúsítanunk, hogy az ott lévő másik viking klánt elzavarhassuk. Ez utóbbi még pozitív interakcióvá is válhat, ha olyan irányba lökjük tovább valamelyik játékostársunkat, ami neki épp kedvező. (Persze, ez egy euro játék, amit pontra játszanak, ezért inkább igyekszünk majd kitolni a másikkal, ha lehet.) A tematikára nem lehet panaszunk, szépen illusztrált a játék és a pontról pontra mozgás ad egy kis lehetőséget a beleélésre. A szerencse szerepe csekély, szinte mindennel lehet benne tervezni. A nagyon sok változó miatt nem igazán való impulzív játékosoknak, illetve, ha van egy AP-s résztvevő a társaságban, akkor a körök hossza jelentősen elnyúlhat. Az újrajátszhatóság nagyon nagy, itt megjelenik egy olyan elem is, amit nagyon szeretünk az újrajátszahtóság kapcsán. Érdemes a játékot gyakorolni, hogy partiról partira ügyesebbek legyünk, több pontot érjünk el. A doboz 2-4 játékos részére ígér 2-3 óra szórakozást. Ritka alkalom, amikor hiteles információt közöl a kiadó. 4 résztvevővel körülbelül 3 óra volt. Sajnos így kicsit már hosszúak a körök, ezért valószínűleg ideálisabb lesz 2-3 játékossal.
A BGG-n eddig kb. 174-en mondták el, hogy mennyire voltak megelégedve a játékélménnyel. A Karvi 7,5 ponton áll. Ez egy reális pontérték egy olyan játék számára, ami sem témájában, sem mechanizmusaiban nem tartalmaz revelatív erejű újdonságot. Illetve felhívjuk a figyelmet, hogy maga az akcióválasztó mechanizmus nem igazán reflektál a témára. Ügyes megoldás, de inkább csak hozzávarrták a játékhoz. Ezen kívül magát a BGG-t is kritika illeti, nem győzzük hangsúlyozni, hogy manapság milyen sokat számít az elért pontszám az értékesítések vonatkozásában. (Legyen szó bármelyik játékról, nehéz úgy meghagyni a teret az objektív értékelőknek, ha az értékesítőnek az anyagi megtérülés múlik a pontszámon.) Hibaként ez írható fel, az AP veszély és az, hogy a téma és a mechanizmusok csak laza szálakkal kötődnek egymáshoz. Az összetettséget 3,37-re skálázta be, mindössze 19 felhasználó. Ez a kevés szavazat ellenére mégis helytálló. Szabálymennyiségben sem kevés, de a lehetőségek elemzésében is jócskán lesz terük a játékosoknak kibontakoztatni a tehetségüket. Az első partit érdemes megtartani tapogatódzásra, hogy körül nézzünk a játék világában, a pontszámítás akár zárójelbe is tehető. Magyarországon pillanatnyilag nem értékesíti senki, a német amazon-on 70€-ért lehet megtalálni. Ennyit nem ér! Ez egy nagyon sommás verdikt, de a Raiders és a Reavers mellé egy harmadik vikinges fosztogatós játék felesleges a polcunkra több mint 30.000,- forintért. Ha valaki újként forgolódik a társasjátékos hobbi árcédulái között: Jegyezze meg: ez a hobbi nem olyan, mint a számítástechnika, sokkal inkább olyan, mint a könyv olvasás! Azaz nem mindig szükséges a legfrissebb kiadású terméket megvennünk. Hogy stílusosak legyünk: Dosztojevszkíj Egy játékos naplója 1866-ban jelent meg, mégis nagyszerű regény. (Ellentétben néhány tavaly megjelent pocsék példánnyal.) Ugyanígy a játékok esetében is, nyugodtan válasszunk a klasszikusok közül, ha egy friss cím nem győz meg minket tökéletesen!
Rendszeresen írunk róla, hogy egy-egy játék mennyire ösztönzi a győzelem elérését: a Karvi esetében ez nem túl erős. Inkább a saját korábbi eredményeinket akarjuk majd megdönteni, mert nehéz a játékban optimálisan programozni, így már az is ad egyfajta sikerélményt, ha magunkat legyőzzük benne.
Lássuk milyen mechanizmusokat használ! Pontról pontra mozgás: van egy sajátosan betájolt térkép, amin átélhetjük a kalandjainkat. Itt a leginkább említésre méltó elem, hogy a hajóinkon kenyeret tárolunk ellátmányként, amit el kell fogyasztanunk, ha mozogni akarunk. (Az evezősök megéheznek, ez teljesen logikus.) Sávon mozgás: ez a játék veleje. A játékosok egy-egy dobókockával lépnek egy kör alakúra formált sáv szabad akcióhelyeire. A választott lépés határozza meg, hogy milyen cselekvést hajthatunk végre és azt is, hogy mikor következünk legközelebb, mert mindig az lép, aki leghátul van a sávon, akárcsak a Tokaido-ban. Mire kell a dobókocka? Az egyes akciók különféle mennyiségű elszántságot, vagy ha úgy tetszik, harci kedvet igényelnek a csapatunktól. Ezt sörben méri a játék. Ha egy helyszínre lépünk, aminek sör költsége van, lentebb kell forgatnunk a kockánkat, amivel soha nem dobunk, hanem ebben a formában counter-ként használjuk. Négy kört kell megtennünk ezen az akcióválasztó pályán. Minden körben új lehetőségek fedődnek fel. Egyedi játékosképességek: ezt a fajta egyedi képességet nagyon szeretjük: mindenki egy azonos alap hajóval kezdi a kalandjait, de van lehetőségünk fejleszteni és a játék végére más erősségeink lehetnek, mint a többi játékosnak. Erőforrásmenedzsment: arany, ezüst, kenyér, sör, szőrme. Nem tűnik soknak az 5 féle erőforrás, de mind máshogy működik, ezért a gazdálkodás része sem lesz elhanyagolható a játéknak. Verseny: talán ez a játék legkiválóbb része. Egyben a legkevésbé tematikus. Ha kereskedelmi kapcsolatot szeretnénk létesíteni, vagy fosztogatni, elvehetünk egy lapkát egy kínálatból. Ezeket csak akkor nézhetjük át, ha odalépünk, de bármikor teljesíthetjük a feltételeiket. „Aktiválhatsz egy olyan rajtaütés lapkát, amelyet korábban gyűjtöttél be a hajóddal…” szól a szabály. Érdekes felvetés, úgy fosztogatni, hogy már jelen sem vagyunk egy helyszínen, de ezt elképzelhetjük esetleg úgy, hogy csak később sikerült eladni a megszerzett zsákmányt. A jó rész azonban a választás: aki előbb látogat meg egy helyszínt, több lehetőség közül választhat. Ugyanígy működik a kereskedelem, az erődök és a települések építése is. Azt díjazza a játék, aki hamarabb érkezik meg.
Torgeir Tjong bemutatkozó munkája nem aratott nálunk osztatlan sikert, de arra mindenesetre elég volt, hogy kíváncsian várjuk a szerző jövőbeni próbálkozásait.
BGG értékelésünk 8 pont. Az adott pontszámot lefelé húzták a témában korábban szerzett tapasztalatok. Ha nem szeretnénk ennyire a Reavers of Midgard-ot, akkor ez egy 9-es lenne, így viszont önkéntelenül is az előbbihez hasonlítjuk. Azért reméljük, hogy hamarosan újra hallunk a szerzőről!
Hívjuk a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Próbáltátok? Mást gondoltok? Írjátok meg nekünk! Köszönjük, ha véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek! Jövő héten megpróbálunk ellenállni a világújdonságok jelentette csábításnak és valamelyik magyar kiadói újdonságával fogunk foglalkozni!
A Dice & Decks nevében köszönjük Péternek, hogy megmutatta nekünk a Karvit. Ezzel alapanyagot biztosított a cikk megírásához!
