Nemrég bemutattuk a Great Western Trail Argentínában játszódó folytatását, aminek csak a magyar kiadása újdonság. Most azonban lehetőségünk volt tesztelni a szerző legújabb játékát, ami világújdonság. Természetesen az Essenben debütáló játékok közt érkezett meg, de olyan nagy érdeklődés övezte, hogy már a kiskereskedelmi forgalmazása is elkezdődött. Nem érdemtelenül.
A GWT új dobozaihoz hasonlóan a Pirates of Maracaibo is önállóan játszható folytatás, de a kedves olvasóink ma nem számíthatnak összehasonlításra, mert a Maracaibo-t nem volt alkalmunk tesztelni a kalózos második rész előtt.
A Pirates of Maracaibo-t dlp games kiadóvállalat jelentette meg. Korábban is dolgoztak már együtt Alexander Pfisterrel, aki a játék szerzője. Ha esetleg be kellene mutatni valakinek: kiváló és sokszínű a munkássága. Ő az, aki egy pakli kártyából képes volt összetett stratégiai játékot csinálni a Királyi áru-ban, de van egy Carcassonne-örökös négyzetlapkaelhelyezős játéka is, amiben a lapkaelhelyezés a licittel társul. Ezeken kívül több nagyívű komplex játék is a sajátja: Mombasa, Maracaibo, Great Western Trail, Booln Lake. A nagydobozos játékaiban visszatérő mechanizmus valamilyen módosított rondella. Ez a Pirates of Maracaibo-ban sem lesz másként, de ne szaladjunk előre. Nézzük kik vettek még részt a fejlesztésben: a tervezők közt van még Ralph Bienert és Ryan Hendrickson is. Ők friss erőnek számítanak a társasjátékdizájnerek közt. Egy-egy játékuk van a Pirates of Maracaibo-n kívül. A grafikai tervezést viszont két feketeöves, rutinos művész végezte: Christian Fiore és Odysseas Stamoglou. Amsterdam, Heaven and Ale, Teotihuacan: City of Gods, World Wonders – hogy csak néhányat említsünk a munkáik közül.
A Pirates of Maracaibo egy kalózos euro játék. Legénységünk vitorlát bont és kalandos portyára indul a Karib-tenger szigetei közt. Kincsek után kutathatunk: arany, smaragd és igazgyöngyök kerülhetnek a rejtett raktárunkba. Természetesen fejleszthetjük a legénységünket és a hajónkat is. Végül pedig szeretnénk boldogan elhajókázni a naplementébe és az egyik karibi szigeten egy 50 szobásnál nem nagyobb hangulatos kis haciendát birtokba venni, hogy háborítatlanul élvezhessük öreg korunkban a lőporfüstben összeharácsolt vagyont. A kalóz élet nem gyáváknak való! Nem csak egyszer, hanem háromszor kell felkerekedni és kalandozó útra indulni. Azaz a rondellán három kör egy játék. Arról sem feledkezhetünk meg, amit már Robert Louis Stevenson Kincses sziget című regényéből megtanultunk: az elásott kincs mindig többet ér!
A Pirates of Maracaibo ugyanabba a franchise-ba tartozik, mint a 2019-es Maracaibo, de a játékosok az eredeti játék előzetes ismerete nélkül is belevághatnak. Ez a mostani megjelenés nem kifejezetten folytatás, inkább egy másik történet, ami ugyanabban a világban játszódik. A szabályrendszere közepesen könnyű, ezért nem fog gondot okozni csatlakozni a játékhoz, még egy kevésbé rutinos játékosnak sem. A játék három körön keresztül zajlik, amelyben a Karib-tengeren hajózunk, legénységet bérelünk fel, felfedezzük a partokat, felhalmozunk annyi kincset, amennyit csak tudunk és (ideális esetben) a történelem legnagyobb kalózlegendájaként visszavonulunk egy eldugott szigetre.
A játékot felpakolással kezdjük! (Nem véletlenül emeljük ezt ki!) Ezen a pontos szerették volna a szerzők a legkiválóbb újítást elhelyezni a dobozba, de egy saját, még jobb ötletük a második helyre szorította le a dinamikusan változó, kártyákból kirakott rondellát. A játék legötletesebb invenciója, a kincsek tőzsdeszerű le- és felértékelődése. Ha ugyanabból a fajta kincsből több van a kalózok kezében, az bizony kevesebbet fog érni, mert nem lesz belőle hiány a kikötőkben, ha viszont alig-alig szerez meg a csapat néhány igazgyöngyöt, például, akkor az a kevés is szép számmal fog győzelmi pontokat termelni a tulajdonosainak.
A játékosinterakció meglehetősen szolid. Nincsenek puskaporos tengeri csaták, mint a Dead Reconingban például. De ha valaki megcéloz egy szigetet, elvehetjük előle az ott rendelkezésre álló erőforrást, együtt befolyásoljuk a kincsek árfolyamát és a leggyorsabban haladó játékoshoz fog igazodni, hogy hány körből áll egy forduló. Ezzel kapcsolatban nem vártunk mást, Pfister az interakciónál a komfortzónáján belül maradt, a korábbi játékaira jellemző megoldásokkal operált. Például, ha olyan helyszínre lépünk, amit valaki más elfoglalt, akkor egy Dublon védelmi pénzt kell neki fizetnünk. A játékban nincs körsorrend sáv, a parti elején választunk egy kezdőjátékost és végig szigorúan tartjuk a sorrendet, még fordulók közt is. Azaz, ha valaki lezár egy fordulót, az őt követő játékos fogja megkezdeni az újat. A szerencse szerepe nem elhanyagolható. Számítani fog, hogy milyen kártya kerül fel, egy-egy eldraftolt lap helyére és kockával fogunk dobni a fosztogatásaink alatt. Erős fűszere a játéknak. Akkor lehet szórakoztató, ha nem zárkózunk be egy adott stratégia kalodájába, hanem képesek vagyunk újraértékelni a helyzetünket a lehetőségek fényében. (Persze néha jobbak és néha rosszabbak lesznek a lehetőségek.) A matematikai újrajátszhatóság mellett tematikusan is nagyon sokszor megismételhető, nem fogjuk hamar megunni. A játék többféle ösvényt kínál, amit bejárhatunk. A doboz 1-4 játékost ír, de 4 fővel egy kicsit hosszúak a körök és a randomfaktor is nagyobb. Egy parti nem túl hosszú, az időtartam a nehézséggel összhangban van: kb. 90 perc.
A BGG-n eddig kb. 231-en mondták el, hogy mennyire voltak megelégedve a játékélménnyel. A Pirates of Maracaibo 8,1 ponton áll, ami nem kis teljesítmény a következők tükrében! Az értékelők az összetettségre csupán 2,83-as pontszámot szavaztak meg eddig. A BGG közönsége inkább gémerekből verbuválódik és sokszor tapasztalható, hogy a komplex játékok felé nagyobb az elismerés. Itt egy családi felsőkategóriás játéknak sikerült megugrani a 8 pont fölötti álomhatárt. Persze még friss a mezőnyben és az értékelők száma sem sok. Kiváló játék, de néhány dologban összetéveszthetetlenül fel lehet ismerni a szerző keze munkáját. Van, aki ezt szereti, van olyan aki elkötelezetten keres valamilyen soha nem látott újdonságot. (Nekik inkább a Kutna Hora-t ajánljuk, tesztünk hamarosan megjelenik.) Megosztó fejlesztői megoldás az erőteljesebben jelen lévő szerencsefaktor, de egy családi nehézségűre behangolt játék esetében ez természetesnek vehető. A tesztünk során pedig így is a legjobb programozó elme nyert, tehát a szerencse nem tudja elnyomni a profi tervezést. Az összetettségről eddig csak 24 személy mondta el a véleményét, ezért a 2,83-at vegyük tájékoztató jellegű adatnak. Valószínűleg egy kicsit magasabb végső értékre fog beállni. Érzetünk szerint például összetettebb, mint a Concordia, ami 10 év és több mint 1500 értékelés után 3 pontos. A Dice and Decks tesztje alkalmával kb. 20 perc szabályismertetés után vágtunk bele és az első parti is élvezetes volt, tudtunk a döntésekkel törődni. Összetettsége és stratégiai mélysége alapján inkább „gémer kapujátéknak” neveznénk, mint családi kategóriásnak. Az ára 20.000,- forint fölött van. Itt a szerző nevét és a bejáratott címet is meg kell fizetni. Az árcédulát viszont ellensúlyozza a jó komponensminőség. Például a saját hajónkat egy mélyített játékostábla szimbolizálja, így a fejlesztések nem tudnak elmozdulni. A megvásárlás gátja inkább a nagyon erős mezőny lehet, amibe a játék érkezik, nem annak minősége. Idén nagyon sok kiválónál-kiválóbb cím versenyez a figyelmünkért.
Odafigyelünk rá, hogy mennyire ösztönzi a játékosokat győzelemre egy-egy játék. A Pirates of Maracaibo esetében ez nem túl erős. Érdekes benne lenni a világában. A téma nem érződik elementáris erővel, de azért kellőképp hangsúlyos ahhoz, hogy ne absztraktosodjon el túlságosan. Foglalkoztat olyankor is, amikor épp nem játszunk. Előfordulhat, hogy azon kapjuk magunkat, hogy épp azt tervezzük, hogy legközelebb milyen tervvel vágunk neki a kalóz-kalandnak. Talán épp ezért nem lesz nagy csalódás, ha esetleg a pontszámításnál nem az első helyen végzünk. Főként, mert nem ritka a 100 pont fölötti végeredmény.
Nézzük milyen fő mechanizmusokkal dolgoztak a szerzők! Pontról pontra mozgás: Mindenkinek van egy hajója, ami Maracaibotól távolabb bont vitorlát és a szigetek közt manőverezve halad az öböl felé. A játékban nincs térképes tábla, helyette, mint említettük, sok-sok kártyából pakolunk fel egy mozgásteret. Nagyszerű ötlet! Ha kikötünk egy szigeten és megszerezzük az ott fellelhető felszerelést vagy felbéreljük, akivel ott találkozunk, annak aki utánunk jön, már valami mást fog adni a szerencse, tehát a kártyát amivel interakciót létesítünk elvesszük és újat húzunk helyette. (Nyílt draft) Kockadobás: ha fosztogatásra vetemednénk, bizony Fortuna istenasszony az utunkba fog állni. Három színes kockával dobhatunk, majd ezekből egyet választhatunk, hogy a kidobott értékét győzelmi pontokra, kincsre vagy pénzre váltsuk. Egyszer újra dobhatunk, de nem ez csökkenti leghatékonyabban a szerencsefaktort, hanem az, hogy hajófejlesztésekkel tudunk javítani a dobásaink eredményén. (Midigálható szerencsefaktor.) Increase Value of Unchosen Resources (ez a neve BGG-n): ez, egyfajta tőzsde mechanizmus. Ha több arany vagy smaragd forog a kalózok kezei közt kevesebbet fognak érni. Ahogy korábban írtuk, véleményünk szerint ez a kis kiegészítő mechanizmus a játék igazi erőssége. Még a játékosok közti kapcsolatot is új dimenzióba helyezi azzal, hogy tudom, valakivel közös érdekünk egy kincs értékének a növelése.
BGG értékelésünk 10 pont. Hibátlan élményt adhat egy olyan játékosnak, aki mostanában kezd belemerülni a modern társasjátékok világába. A rutinosabbak itt-ott erőteljesen ráismerhetnek benne a szerző stílusára. A szerencse erőteljesebb szerepe a mi szemünkben semmiképp sem hiba, inkább ízlés kérdése, hogy ki mennyit hajlandó elfogadni belőle. A teszt alatt úgy éreztük, hogy a kiszámíthatatlan tényezők aránya épp jól van behangolva. Összességében: annak képes 10/10-es játékélményt nyújtani, aki fogékony a kalózos témára, de nem várja el, hogy minden ízében tematikus darabot kapjon, hanem képes egy kicsit nagyobb absztrahációra és ezeken kívül tud értékelni egy könnyedebb összetettségű, (bal)szerencsével is gazdagon megfűszerezett darabot.
Hívjuk a kedves olvasókat, gyertek, beszélgessünk a játékról! Próbáltátok? Mást gondoltok? Írjátok meg nekünk! Köszönjük, ha véleményetekkel ötleteket adtok a szerkesztőségünknek! Ha játszottatok a Maracaiboval is, írjátok meg tapasztalataitokat, hogy összehasonlítva milyen a két játék!? Jövő héten pedig egy másik árutőzsdét megjelenítő játékkal foglalkozunk! Essen egyik legszuperebb darabja a Kutna Hora is asztalon volt nálunk!
A Dice & Decks nevében köszönjük Péternek, hogy megmutatta nekünk a Pirates of Maracaibo-t, ezzel alapanyagot biztosított a cikk megírásához!