Társasozni kisgyermekes szülőként? Nehéz ügy. Különösen igaz ez, amikor már önjáró, esetleg hiperaktív, autista, vagy bármilyen más módon extra energiaigényes gyerkőcöd, vagy gyerkőceid vannak. Az energiaszinted nulla, de mégis meg kellene oldani, hiszen társasozni jó... De hogyan? Elmondom, mi hogyan csináljuk, és hozok néhány játékötletet is.
Szülőként társasra időtök csak a délutáni alvásnál, vagy este jutna. De ugye délután ha tehetitek, ti is aludnátok, esetleg akkorra marad a főzés-mosás-takarítás bermudaháromszöge, megspékelve némi ügyintézéssel, időpontkérésekkel, hivatalos levelek írásával, fusizással... Soroljam még? Tudjátok ti anélkül is.
Marad az este, de akkor meg vagy olyan fáradtak vagytok, hogy még egy filmet megnézni is kihívást jelent, vagy épp visít a bensőtök az énidőért, amit nem a párotokkal, hanem végre egy kicsit, csak egy icuri-picurit egyedül akartok tölteni. Közben pedig lelkifurkátok van mindenért. Azért is, ha egyedül érzitek jól magatokat, azért is, ha magatoknak nem adjátok meg, amire vágytok.
A tökéletes megoldást mi sem ismerjük, de azért elmondom, hogy csináljuk mi, ahol a felállás egy gamer apuka túlkomoly anyukával, hiperaktív autista gyermeket nevelve.
A probléma, és a megoldás
Nálunk az a kiindulópont, hogy apuka mindig játszani akar. Lételeme a játék, ez kapcsolja ki, ez tölti fel energiával. Anya is szeret játszani, de új szabályokat tanulni szinte soha nincs energiája, a régi, jól ismert játékok pedig apukát nem elégítik ki, untatják. Vágyja az újat, a minél komplexebbet, mert ezek mozgatják meg az agyát igazán. Anyukának viszont enélkül is túl sok komplex kihívással kell szembenéznie, így akármennyire szereti, érti, és tudja jól játszani a bonyolultabb, agyzsibbasztóbb, fajsúlyosabb játékokat is, esténként ő bizony inkább a sorozatokra szavaz.
Nehéz ezt kibalanszolni, ha nem kommunikáltok eleget. Mi ezt a konfliktust ezért úgy próbáljuk megoldani, hogy hagyunk elég teret és időt egymásnak az énidőre, és ha néha beledöglünk is ugyan, megtaláljuk a közös pontokat is az őrületben. Estéről estére megbeszéljük, kinek mihez lenne kedve, hiszen a napjaink intenzitása olyan gyorsan változik, előre nem tervezhető, kiszámíthatatlan, hogy szinte csak este tudjuk megmondani, mennyire vagyunk lerúgva, mihez maradt elég energiánk.
Az esték többségét így külön töltjük, ki-ki azzal, ami segít neki megpihenni, kikapcsolni. Férj számítógépes játékkal játszik, feleség sorozatozik vagy filmet néz. Persze ilyenkor is egy légtérben vagyunk, és ha megosztanánk egymással a játék vagy épp tévézés élményét, tapasztalatait, mondandónk van, tudunk egymáshoz szólni.
Kompromisszumok nélkül nem megy
Aztán ott vannak azok az esték, amiket együtt töltünk. Ilyenkor is megbeszéljük, mihez van kedvünk. Ez lehet közös filmezés vagy sorozatnézés, de lehet társasozás is. Nyilván a társasozás jön össze a legritkábban, aminek jó oka van. Ahogy már fentebb is említettem, mások az igényeink, más dolgok merítenek ki minket és mások is töltenek fel. Emiatt kellenek a kompromisszumok. Amikor az energiaszintem nagyon lent van, nálam már csak és kizárólag a fillerek jöhetnek szóba. Vagy az unásig ismételt klasszikusok.
Tegnap például kártyaestét hirdettem, aminek kivételesen a férjem is megörült. Előkerült a Bűvös rengeteg, ahol a setup nem több idő, mint egy Uno kártya leosztása, és egy ultracuki ütésvivős játék, pontokért. Ékegyszerű adok-kapok, ami nagyon szórakoztató tud lenni. Mert ahogy mondani szoktam, házaspárként az egész életünk a kompromisszumokról szól, játék közben ezért hagyjuk a kooperatívat, éljen a konfrontáció! Kivéve persze, ha Eldritch Horrorról, Mansions of Madnessről vagy hasonlókról van szó.
Visszatérve a kártyákhoz, a Bűvös rengeteg után érkezett az ezeréves kedvencünk, amit mégis méltatlanul ritkán veszünk elő, a Hanamikoji. Állítom, hogy az egyik legszebb játék, ami valaha készült a piacon, rendkívül könnyű, gyorsan tanulható szabályokkal, ugyanakkor jól játszani, sikeresen játszani, na az már a művészet kategória.
Ezt követően nyomtunk egy újabb kört a Fugitive-vel, amivel mostanában előszeretettel játszunk. Ez egy kellemes hajsza-játék, ahol az egyik játékos kergeti a másikat. A két játékos a köreiben teljesen mást csinál; a menekülő fél kártyákat pakol le, az üldöző pedig a matek és a logika segítségével megpróbálja kitalálni a képpel lefelé lerakott kártyák értékét. Ha sikerül mindet kitalálni, mielőtt a menekülő az utolsó, azaz 42-es lapot is leteszi, nyert. Ha nem, akkor marad még egy utolsó köre, hogy a fel nem fedett lapokat megtippelje. Zseniálisan okos, jól balanszolt kártyajáték, ahol mindig nagyon szoros a végeredmény.
Újdonság került elő az Orbito, pontosabban annak olcsóbb változata, ami ugyan nem kártya, de akkor már mindegy volt. Kellően bemelegedtünk, jöhetett egy könnyed újdonság is. Ez a játék a klasszikus „negyedelő” ötletét spékeli meg egy kis furfanggal, ahol ugye a cél mindössze annyi, hogy te rakj ki előbb egy négyes együttállást a golyóidból vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan. A klasszikus szabályait azzal bonyolították meg, hogy az ellenfeled golyóját elmozdíthatod a saját golyód lehelyezése előtt, és a lépéseid után az „Orbito” gomb megnyomásával forgatni kell egyet a tárcsán, ami minden golyót előrébb mozgat eggyel. Azaz kell némi előre gondolkodás is a sikerhez. Üde színfolt a palettánkon, nagyon élveztük, hogy azt sem tudtuk, mi történik a pályán.
Levezetésként a Robbanó cicák került asztalra, amit én magamtól a büdös életben nem választottam volna, mert nem bírom a partyjátékokat. Egy kört azért ezzel is nyomtunk, és ezt az egy kört azért még én is élveztem kicsit, mert olyan viccesek a macskák nevei, és grafikái.
Mi ebből a tanulság?
Kompromisszumra a társasozáshoz is szükség van, hiszen mindenki jól kell, hogy érezze magát, nemhiába „társas-játék”. A hétköznapokban a férjemnek kell engednie, és megtalálni azokat az egyszerűbb, gyorsabb, könnyedebb játékokat, amiket ő is élvezni tud. Cserébe viszont amikor több az energiám, vagy esetleg elmegyünk egy hétvégi társas klubba, jöhetnek a fajsúlyos játékok, és olyankor én is élvezettel vetem bele magam az agyalásba, a minik és a sztorik világába.
Azt gondolom, hogy ha figyeltek a saját és a párotok igényeitekre, energiaszintetekre, és kommunikáljátok is egymás felé, hogy mit, mikor és hogyan szeretnétek, akkor igenis be lehet csempészni a társasjátékozást a legzűrösebb időszakokba is. Mi már csak tudjuk.
Mi lesz a következő játék, amit elővesztek? 😉
5+1 játékajánló a zűrösebb időszakok átvészeléséhez (szubjektív, ketten is játszható kedvenceink):
Azul – Örökzöld klasszikus, ha egy kis csendes elmélyülésre vágytok.
Szerelmes Levél – Semmi extra, mégis zseniális kártyajáték. Érthetetlen. Imádjuk.
Sakura – A lekártyavédőzhetetlen kártyajáték, ahol minél kevesebb dobócsillagot gyűjtesz, annál jobb.
Glüx – A grafikája miatt retro érzést keltő, egyszerű, könnyen tanulható, de nagyon agyas társas.
Háborúk kora – Kockadobálós, kártyagyűjtögetős játék, ahol a kockák miatti szerencsefaktort a gyors és okos döntésekkel tudjátok ellensúlyozni.
7 csoda Párbaj – A nagysikerű 7 csoda kétfős változata, aminek hamarosan érkezik a Gyűrűk ura verziója is. Nagyon várjuk!
Tetszett az olvasmány? Olvassátok el korábbi cikkünket is a témában:
